A bizalom és szeretet útja [antikvár]

Részlet a könyvből: "1. Mi a lelkigyakorlat? Hozzátartozik emberi természetünkhöz, hogy mielőtt hozzáfogunk valamihez, előbb tisztázzuk, mi is az. amit tenni akarunk. A lelkigyakorlat elején is ez az eljárás. Előbb megvizsgáljuk, hogy a Szentírás ismeri-e a lelkigyakorlatot, majd meghatározzuk, mi a lelkigyakorlat. a) Ismeri-e a SZENTÍRÁS a lelkigyakorlatot? A lelkigyakorlat, amennyiben az Istenkeresés magánya, szerepel már az ÓSZÖVETSÉGBEN is. Csak egy példát említsünk: ILLÉS a Hóreben - 1 Kir 19, 1-15. Illés próféta (Élijáhu hátTisbi = a tisbei Illés) az északi Izrael ország nagy prófétája volt Acháb király idején (Kr.e. 874-853). Vallási szempontból szomorú képet mutatott az ország. A király Izebelt, a tiruszi király lányát vette feleségül, ő pedig magával hozta az országba Baal pogány isten tiszteletét. Sokan hajlanak az idegen isten tiszteletére, csakhogy megnyerjék a királyné tetszését. Illés pedig, az igaz Isten, az egyetlen Isten prófétája egy szép napon arra ébred, hogy egyedül van, egyedül áll Baal 450 prófétájával szemben. Istenében bízva áldozat-párbajra hívja ki a hamis prófétákat, és Illés Istene lesz a győztes. De a prófétának menekülnie kell a királyné haragja elől. Illés menekül. Belefárad a küzdelembe, kedvét veszti, elkeseredik. Jobb volna meghalni a pusztában, mint tovább élni eredménytelenül a hitetlen nemzedék között. Csodálatos ételt kap, s annak erejével 40 nap és 40 éjjel vándorolt egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. Más megoldás nem is volt. Vissza a Hórebre - más néven a Sinai - a szent hegyre, vissza az ősforráshoz, vissza oda, ahol a ma hűtlen népe négy évszázaddal azelőtt Istentől a Törvényt kapta, ahol a most Baalnak hódoló nép valamikor szövetségre lépett az Istennel, örök hűséget esküdött a hosszantűrő, nagyirgalmú és könyörületes Istennek."