A Bokor lelkisége [antikvár]

1973 nyarán kilenced magammal négynapos lelkigyakorlaton vettem részt egy cserháti kicsiny falu plébániáján. A feladatokat felosztottuk magunk között. Minden félnap más és más résztvevő gondja volt. Az egyik félnapon Voillaume, Emberek között c. könyve alapján a Foucauld-féle kistestvérek lelkisége és általában a lelkiélet volt a téma. Amikor vége volt a vita-anyagul szolgáló előadásnak, hozzászólásom során kiejtettem ajkamon e szót: "speciálzaft". Általános, azaz generálzaftnak éreztem, amit elmondott előterjesztésében lelkigyakorlatozó testvérem, s megszületett bennem az igény annak megfogalmazására, amit barátaimnak, a Bokorban az Utat járóknak a lelkiéletére speciálisan jellemzőnek gondolok. Az évek múltával többeket is bíztattam azóta e feladat elvégzésére. Ha végiglapozzuk a Karácsonyi Ajándék köteteit, sok írást találhatunk, amelyek e speciálzaft termékei, szóljanak azok akár imádságról, lelkivezetésről, akár munkáról, gyesen lévő édesanyák apostoli hatékonyságáról, vagy más hasonlókról. Ezek az írások azonban nem léptek fel azzal az igénnyel, hogy összefoglalóan valljanak a reánk jellemző lelkiségről.