A boldog élet forrása [antikvár]

Diószényi Pál István verseskötetéhez "Engedjétek hozzám a gyerekeket!" (Vö. Mt 19,14) Diószényi Pál István verseit olvasva gyermeki lelkület, a gyemekek szeretete, a Megváltó Krisztus betlehemi születésének szemlélése sugárzik a művekből. A születés, az élet megjelenése varázslatában fogalmazódnak meg Diószényi Pál István versei. Miért van ez így? Talán azért, mert Költőnk igazi, népi tanító, aki elsősorban alsó tagozatos gyermekeket tanított szép Erdélyországban, magával hozva az ősi csángó érzés világot, szemléletet. A Bákó megyei Diószén községből ívelődött a párciumi Bihar településen keresztül az 1992- ben történt rétsági, majd 1996-ban a váci letelepedése. A szabad magyar légkör előhozta Diószényi Pál István gyermekeket szerető, tanítói szívéből a verssé rendezett érzéseket. Nem a mai élet bonyolult, a globalizációtól sokoldalúan zilált érzésvilága lüktet a verssorokban. Valami régi, ősi, népi, vallási, gyermeki egyszerűség tárul elénk a költeményekből. A legtöbb költemény Krisztus titkáról szól. Költőnk körüljárja a gyermek Jézus történéseit historikusán is, de népi naivitással is, aminek helye van, úgy ahogy nagyanyáink vagy egyszerű falusi őseink belevitték a nép tiszta, szép érzéseit a krisztus misztériumokba. Úgy tűnik Diószényi Pál István nyugdíjasként sem tud a gyermekek, a gyermekség nélkül élni. Jól van ez így! Kell a szív egyszerűségének hangja, így marad ő nyugdíjasként is tanító. A Magyar írók Nemzetközi Szövetségének, a Cserhát Művészkör és a Váci Nemzeti Kör tagjaként Diószényi Pál István a magyar szellemi élet mozgásterében él. Ez a légkör, az író- és költőtársakkal való emberi és szakmai kapcsolat további lehetőséget ad Költőnknek a kibontakozáshoz, fejlődéshez.