A budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája 1874-1909 [antikvár]

Ma minden téren a fejlődés gondolata kisért. Felvillanyozza ma az evolució gondolata a kutató elmét ott is, ahol eddig fejlődést keresni nem jutott eszükbe az elődöknek. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy mi is fejlődésről beszélünk, mert olyan téren valljuk azt, amelyen a fejlődést kétségbevonni soha senkinek eszébe nem jutott: a tudományok terén. E téren az evolució legfelsőbb foka ma: az egyes tudományokban való szakszerű kutatás, azoknak szakszerű művelése. A polyhistorok kora elmult, ma tekintély a szaktudós. Ebből azután folyik, hogy az egyesek önképzésében a szaktudós az ideál, és hogy a tudományt terjesztő intézetek is a mai modern szemináriumokban a szakképzést írják zászlójukra. Habár szerény méretekben, de mégis tudományos képzettségünket akarja előmozdítani magyar egyházirodalmi iskolánk. Kell tehát, hogy kebelében is megvalósulást találjon a fejlődés gondolata. Amennyire csak érvényesíteni tudtuk, helyet is adtunk e megbecsülendő modern gondolatnak, és ép ennek feltüntetése az egyik célja jelen évi kiadványunknak.