A Jézus szive-tisztelet története [antikvár]

Az utolsó száz év pápáinak tanítása, sürgető buzdítása, de meg az Egyház közhite kétségtelenné teszi, hogy „a világnak emez utolsó korszakában" az Úr Jézus Szíve az emberiség összes reménye. Ez az a jel, amelyet ha korunk megért, kultúrája, boldogsága, sőt léte ellen mind hatalmasabban és fenyegetőbben tornyosuló hullámok felett győzhet, úrrá lehet. Ebben látjuk okát annak is, hogy a katolikus, aszketikus irodalom Jézus Szívével mind bővebben, de talán még mindig nem elég mértékben foglalkozik. Édes hazánk is kivette ebből részét. Nevezetesen Zádori (Draxler) János (1831-1887) esztergomi teológiai tanár, kanonok oly korszakalkotó, eléggé nem méltatott könyvvel ajándékozta meg nemzetét, amelyet bátran és biztosan állíthatunk a világirodalom e tárgyú legjobb alkotásai mellé, sőt talán fölé is. Jobbat, kimerítőbbet, alaposabbat még a francia irodalom sem nyújt, amely pedig az aszketikus könyvekben mindig vezető szerepet vitt. Zádorinak 1878-ban megjelent könyve: „A Jézus Szíve ájtatosságának története, mivolta, hittani alapja" szinte korát megelőzte. Az akkori liberális szellemtől meglehetősen megmételyezett és petyhüdt magyar katolicizmus nem is tudta, hogy mit bír benne. Ezért van, hogy tudtunkkal csak egy kiadást ért, amely már régen kifogyott és eltűnt a közforgalomból. Újabban ugyan ,sok könyv foglalkozik Jézus Szívével, de ezek úgy terjedelemben, mint - valljuk be - értékben Zádori könyvével, művével alig versenyezhetnek. P. Biró dolgozatai inkább csak röpiratszerűek. P. Csávossy monumentális műve: „A századok nagy jele" minden kitűnősége mellett Jézus Szíve tiszteletének történetét szándékosan mellőzi, mert ez amúgy is vaskos könyvének kereteibe már nem fért be, nem illett. Pedig a Jézus Szív e-ájtatosság szellemének, céljának alapos megértéséhez szinte nélkülözhetetlen annak gyökerét, forrását és fejlődését is alaposan ismernünk.