A Katolikus Egyház a köz szolgálatában [antikvár]

„Az az öröm és remény, az a szomorúság és gond, amelyet a mi korunkban az emberek, különösen a szegények és a szenvedők éreznek, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, szomorúsága és gondja. Nincs olyan igazán emberi érzés, mely szívünkben visszhangra ne találna" (GS 1.). Az Egyház a mai világban kezdetű zsinati konstitúció bevezető gondolatai meghatározzák a Katolikus Egyház helyét, szerepét és feladatát is a köz szolgálatában. Az ezeréves Magyar Katolikus Egyház a magyarság társadalmi, kulturális, erkölcsi fejlődésében minden korban kulcsszerepet játszott. Kezdetektől segítette beilleszkedésünket a katolikus Európába, megszilárdította a keresztény hitet és az emberhez méltó erkölcsi normákat. Megtanította őseinket a munka szeretetére és becsületére, a felebaráti szeretetre és szolidaritásra. Egyházi, oktatási és tudományos intézményeiben művelte a tudományokat, nemzedékről nemzedékre továbbadta a tudást, ápolta a kultúrát, gondozta az elesetteket, gyógyította a betegeket. Hitet adott a mindennapok küzdelmeihez és a vérzivataros időszakok után az újrakezdéshez. A közösség javának előmozdítása, a közösség szolgálata az új évezred küszöbén különösen is arra hív minket, hogy Isten irgalmas szeretetét megtapasztalva megnyissuk a szemünket mások nyomorúságára. A jubileumi év az ószövetség óta a társadalmi igazságosság helyreállításának időszaka is, és a jubileumi év hagyományában gyökerezik az Egyház szociális tanítása.