A katolikus megújhodás kora [antikvár]

A köztudat Ranke (1834) óta általában "Ellenreformáció" szóval jelöli meg azt a történelmi kort, amelyben a katolikus Egyház a vallásszakadás sebei után első kábultságából felocsudva a protestantizmussal felvette a küzdelmet, hogy a hitszakadással elvesztett erkölcsi súlyát visszaszerezze s elpártolt híveit visszavezesse az Egyház kebelébe. Bármily kiváló történetírótól származik is ez az elnevezés, lényegében mégsem fedi a kor fogalmának teljességét. A katolicizmusnak ez a nagylendületű kora - nem szólva arról, hogy egy merőben új vallás alapítása egyáltalában nem jelentheti a réginek "reformációját" - nem merült ki csupán a protestantizmus elleni küzdelemben, hanem ennél sokkal többet, nagyobb pozitívumot hozott létre: a meggyengített, elszunnyadt katolikus öntudat új életrekeltését s megerősítését és ami ezzel együtt járt, a lelki élet olyan újjászületését, amely a maga dinamikus jellegével a lelki keretek bensőségéből kilépve, mint valláspolitikai restauráció is rányomta bélyegét a közéletre.