A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek - Kísérőfüzet [antikvár]

Az énekeskönyvnek más helye volt a XVI. század életében, mint a XVIII. század harmadik harmadát követően. A templomi hívek többsége az akkor még virágzó mezővárosokban, sőt városokban is alig tudott olvasni, viszont az agy fogékonyabb volt gyakrabban hallott, egész hosszú énekszövegek megtanulására is. Énekeskönyv - cantoniale - elsősorban a kántor kezében volt, aki az ismert énekek versszakainak rendjét abból nézte, az ismeretlenebb szövegeket pedig abból olvasta fel és énekelte elő soronként a híveknek. Könyve volt természetesen a papnak, egyik-másik polgárnak, és volt talán az iskolának is néhány példánya. Ez esetben a legjobb hangú tanulóknak kezébe is juthatott könyv, mert ahol iskola volt, ott a mester tanulóinak karára támaszkodva vezette az éneket. Ahol nem volt iskola, ott egy-egy olvasni tudó jobbágy volt az előénekes.