A kiengesztelődés szolgálatát bíztam rád [antikvár]

ELOSZO "Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért hogy meggyógyuljatok. ( ) Testvéreim, ha valaki jó útra téríti azt, aki letévedt közületek az igazság útjáról, tudja meg: Aki visszatéríti a bűnöst téves útjáról, a halálból menti meg a lelkét, és számos bűnt takar el."(Jak5,16. 19-20) A Katolikus Egyház 30 évvel ezelőtt tette közzé a bűnbánat szentségének a II. Vatikáni zsinat utáni megújított szertartását.' Úgy tűnik, hogy a liturgikus reform nem mindenben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a szentgyónást végzők száma csökkenőben van, sőt sokan megkérdőjelezik e szentség létjogosultságát is, igyekezve a bűnbánattartást az egyéni istenkapcsolat területére korlátozni, az imádság egyik formájaként feltüntetni. E jelenségre való reflektálás, mint a könyv témaválasztásának jelentős motívuma mellett meg kell még említeni -fontossági sorrendben talán az első helyen- a papság bűnbocsánat szentségéhez való kapcsolatát is. Korunk papja keresi identitását. Már közhelynek számít a megállapítás, hogy a korábban kizárólagosan papi tevékenységeknek tartott feladatok jó része -az egyházszemlélet változása miatt- kikerült a pap mindennapos funkciói köréből. Nincs-e ez így a bűnbánat szentségével is? Szükséges és hasznos tevékenység-e a pap szolgálata a gyóntatószékben? Kötődik-e és hogyan e szentség a papi küldetés lényegéhez? Továbbá: a paphiá- ' S. CONGR. PRO CULTU DIVINO, Ordo Paenitentiae, Typis Polyglottis Vaticanis 1974.