A krisztusi hithez hűen [antikvár]

A szerző előszava Az Apostolok Cselekedeteinek magyarázója, bármennyire távoli helyen is áll a kommunikációs láncolatban, nem vonhatja ki magát az angyali parancsolat utasításának vibráló ereje alól, amely eredetileg a tizenkét apostolt szólította meg: ,JVIenjetek el, álljatok ki, és hirdessétek ennek az új Életnek minden beszédét" (5,20). A feltámadott Úr, aki ezzel megbízta ólíet, ma is él. Céljai ugyanazok, ereje változatlan. Az a Szent Szellem, amely vezette az apostolokat, amikor azok meghatározták a keresztyén evangélium lényegét az apostoli korban, most is elváija az élő Úr minden követőjétől ugyanazt a hűséget változhatatlan a lényeghez. Az idő nem nyűtte el e múlhatatlan Élet szavait, nem homályosította el azt a reményt, amelyet e szavak hirdetnek, nem csökkentette azok jelentőségét modem korunkban, amely műveltsége ellenére külső megjelenésében és viselkedésében egyre jobban hasonlít az első századhoz, amelyben a keresztyénség született. A modem tudomány és a technikai felfedezések egyre növekvő áradatában az embereknek az a képessége, hogy megőrizzék a múltról szóló tudást, érthető módon egyre csökken. így fennáll az a veszély, hogy történelmi látókörük leszűkül, és a történelmi, lényeg szerinti keresztyénségról alkotott felfogásuk annyira bizonytalanná válik, hogy - akaratlanul - kezdenek úgy tekinteni a keresztyénséget megformáló keresztyén evangéliumokra, mint amiből kimetszették annak szívét-lényegét. A szerző reméli, hogy ez, a Cselekedetekről készült új tanulmány sok olvasónak a segítségére lesz abban, hogy megragadja, vagy ha szükséges, újra megragadja az evangéliumnak azt a dicsőségét, gazdagságát, reménységét és csodáját, amelyet a feltámadott Úr ma is hirdet a világnak Lukács a Szellem által ihletett munkája révén. Ez a könyv nem az Újszövetség tudományos szakértőinek íródott, hanem a széleskörű, értelmes és gondolkodó közönség számára. Arra a meggyőződésre épül, hogy a Cselekedetek történelmileg megbízható, bár a 2. Függelékben megadott okok miatt nem tartottam szükségesnek, hogy állandóan a történelmi hitelesség kérdését feszegessem. Három mű szolgált álladó forrásként: I. Howard Marshall professzor Cselekedetek (Leicester: IVP, 1980); F.F. Bmce professzor Az Apostolok Cselekedeteinek könyve, átdolgozott kiadás (Grand Rapids: Wm B. Eerdmans, 1988); és az iflabb Colin J. Hemer rendkívül tudományos műve, A Cselekedetek könyve a görög történelmi közegben (Tübingen: J.C.B. Mohr, 1989). Különösen is említésre méltó az az elragadóan új, pontos és erőteljes fordítás, amelyet maga Bmce professzor készített értekezésének átdolgozott kiadásához. Sok kiváló, a Cselekedetekről szóló értekezés összpontosított Lukácsnak a keresztyénség terjedéséről szóló feljegyzéseire, és ellátták olvasóikat földrajzi, régészeti és történelmi adatokkal, amelyek segítséget jelenthetnek Lukács feljegyzéseinek értelmezéséhez és illusztrálásához. Ezeket továbbra is javasoljuk, mint az ilyen fajta információ forrásait. Az olvasó által kézben tartott magyarázat inkább Lukácsnak arra a módszerére összpontosít, amelyet az anyag kiválasztásánál és összegyűjtésénél használt; és ebből arra következtet, hogy míg Lukács fontosnak tartotta, hogy leírja az evangélium terjedését, még fontosabbnak tartja.