A négyszázéves Jézustársaság [antikvár]

Miként ószövetségi választott népében, valahányszor szükséges volt, prófétákat támasztott az Úr: éppen úgy Krisztus Egyházában is, mikor a körülmények megkívánják, támaszt iránymutató, gondviselésszerű férfiakat, amint ezt olyan találóan fejezi ki egyik egyházi himnuszunk: Cum per mille neces impietas furit, Opponis valido pectore martyres; Cum per mille dolos decipit haeresis: Doctores tibi suscitas! Ezek a gondviselésszerű férfiak azután sokszor nemcsak a maguk személyében, hanem tanítványaikon keresztül intézményesen is munkálják Krisztus Egyházának ügyét. Ilyen gondviselésszerű férfiú volt Krisztus Egyházában Loyolai Szent Ignác is, aki Pampelona város védelmében történt megsebesülése után elfordult a világ hiúságaitól és dicsőségétől, s egész életét Krisztusnak s az Ő Egyházának szentelte. És miután manresai magányában vezekléssel és elmélkedéssel, majd a párizsi egyetemen végzett tanulmányaival felkészült nagy élethivatására: nemcsak személyes apostolkodásával, hanem III. Pál pápától jóváhagyott agilis Rendjének immár négyszázados munkásságával is szüntelen törekedett kitűzött céljára, amely az egész világnak Krisztushoz való vezetése, Krisztus Egyházának pedig erősítése, terjesztése és felmagasztalása. Ezért Rendjével együtt segített az Egyházat befelé valóságos életszentséggel és a tudományok mesteri művelésével megerősíteni, kifelé pedig a szent hit elszánt védelmével s a hit szerint való élettel nemcsak eddigi keretei között megtartani, hanem apostoli buzgósággal tovább is terjeszteni Krisztusnak egyetemes és minden korban érvényes parancsa szerint: "Elmenvén, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében; tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek."