A németországi magyar lelkészségek [antikvár]

Lapélek kissé foltosak.
Európában a két világháború között létesített magyar katolikus lelkészségek - Párizs - Lille - Brüsszel - Grenoble - Bécs - Isztambul - Ankara - Berlin közül voltak, amelyek át tudták menteni és folyamatossá tenni működésüket a II. világháború utáni időkre is. Az utóbbi három - ankarai - isztambuli - berlini - lelkészség megszűnt, illetve a "Berlin"-i magyar lelkészség megsokszorozódva más városokban újjászületett. A berlini magyar lelkészség úgy szűnt meg, hogy az utolsó berlini magyar lelkész P. Kertész Tamás O.F.M. azt tapasztalta, hogy az ő egész Németországra kiterjedő joghatóságát az önszerveződő menekült, hadifogoly lelkészek vették át. A Szövetségesektől 1945 tavaszán megszállt Németország és Ausztria területén a menekültek, hadifoglyok táboraiban több magyar katolikus lelkészi központ alakult ki, mint Európa bármely más országában, ahová magyarok érkeztek. Ez a körülmény tette szükségessé, hogy az első németországi - Berlini - lelkészség 1934-1945-(2000) közötti történetét külön munkában megörökítsem. És egy másik munkában pedig majd az önszerveződött németországi kisebb-nagyobb lelkészségek alakulását - fejlődését - megírjam. Ami az 1945-ben bekövetkezett szövetségi megszállás alatt és után keletkezett magyar lelkészségek alapítását, vezetését illeti, az már teljesen független volt az illetékes magyar egyházi és állami hatóságoktól. A magyar egyházi hatóság önálló, független és szabad működését előbb a megszálló szovjet hatóságok, utóbb a szovjet befolyás alatt álló egyházi és állami hatóságok tétlen bénaságra kárhoztatták. A berlini püspökség levéltárának elpusztulása miatt a Dokumentumok közé több iratot is felvettem, amelyek a püspökségnek 1945 előtti történetéhez felhasználhatók lehetnek. Budapest, 2000. húsvét Dr. Borovi József