A nyáj a pásztorért [antikvár]

Csodálatos csengése van annak a krisztusi igének, hogy a jó pásztor életét adja juhaiért. Szent igék fönséges csengése jól visszhangzik a nagy lelkekben. Elsősorban papi lelkekben. Sokan adták ők életüket juhaikért. Utolsó csepp vérüket is, ha kellett. De vajjon e szent krisztusi igék méltóképen visszhangzottak-e a hívek lelkében is, akikért életüket adták a jó pásztorok? Úgy bizonyára igen, hogy meghatotta őket az áldozatos jóság. Úgy is, hogy hálára éreztek szívükben késztetést. Talán úgy is, hogy meg akarták hozni ekkora vetés jó termését is életük jóságában. Úgy azonban már alig, hogy a hívek lelkében kigyulladt volna a szent gond és buzgóság tüze a jó pásztorok lelkéért. Pedig talán ez lett volna a legszebb hála Krisztusnak is, a többi jó pásztoroknak is. Nagy hivatások korszaka nyit ránk. A jó hívek is nagy hivatások tudatára ébredeznek. Az ő egyik legnagyobb és legszebb hivatásuk a papok lelkének segítése. Hogy minden papon, lelkipásztoron rajta legyen Isten bőséges áldása. És ez áldás erejében erősek és fürgék legyenek arra, hogy életüket is adják a lelkekért...