A Romániai Katolikus Örmények Ordináriátusa [antikvár]

Előszó „A szent és katolikus Egyház, mely Krisztus misztikus teste, olyan hívőkből áll, akiket ugyanaz a hit, ugyanazok a szentségek és ugyanaz a kormányzat szervesen egyesít a Szentlélekben, s akik hierarchiájuk körül különféle egységet képezvén részegyházakat, illetve szertartásokat alkotnak. Csodálatos közösség van köztük, úgyhogy a változatosság az Egyházban nem bomlasztja az egységet, hanem még jobban nyilvánítja azt; a katolikus Egyháznak ezért őszinte kívánsága, hogy minden részegyháznak, vagyis szertartásnak hagyományai csorbítatlanul megmaradjanak; ugyancsak azt is akarja, hogy életmódja a korok és a helyek különböző szükségleteikhez alkalmazkodjék." {Orientalium Ecclesiarum kezdetű határozat a keleti egyházakról 2, in: A IL vatikáni zsinat dokumentumai. Szerk. Diós István, SZIT Budapest 2000,211-236.) Jelenleg a katolikus Egyházban huszonegy rítus, vagyis szertartás van. A hívők nagy többsége a latin, azaz a római katolikus rítust követi. Az örmény szertartás egyike a keletieknek. A katolikus Egyház Erdélyben három rítusban áll fenn: a latin, azaz a római katolikus, a bizánci, azaz nálunk a (román) görögkatolikus és az örmény katolikus rítus. A romániai püspökök konferenciája ennek megfelelősen három-rítusú, de ugyanazt az „egy, szent, katolikus és apostoli" Egyházat testesíti meg, amelyet a nikaia-konstantinápolyi hitvallás (a „hosszú" Hiszekegy) 325-ben és 381-ben meghatározott. A katolikus Egyháznak ezt az egységét a jelenlegi állami törvényhozás nem ismeri el, mert a görögkatolikus és a római katolikus Egyházat külön kultuszként tartja számon, az örmény katolikus rítust pedig nem ismeri el kultuszként, mert hiányoznak az ehhez szükséges feltételek (például a létszám). Az erdélyi örmény katolikus Egyház ettől függetlenül létezik, és továbbra is üdvösségre vezeti híveit. Az örmény nép az első hivatalosan is keresztény nép a világtörténelemben, mert Világosító Szent 7