A Sionnak hegyén... [antikvár]

Részlet a műből: Ti pedig így imádkozzatok: „Mz Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod." (Máté 6 : 9-10.) Miért keresi annyi imádság Istent és miért találja meg oly kevés? Miért lankad el az imádkozó lélek? Miért nem történnek csodák, miért nem változik meg a világ az imádság által? Azért, mert nagyon sokszor pogányok módjára imádkozunk. Az imádságban szemben áll Isten és ember. Beszélnek egymáshoz. A pogány imádság a varázslók bűvölő igéje. Rá akarja az ember kényszeríteni Istenre a maga akaratát. Az ember néha úgy könyörög, mint egy clkapatotí gyermek a játékért; néha ajándékokkal próbálja a Bíró ítéletét javára fordítani, néha fogadások" kai akarja rábírni a sors és halál Urát, hogy arra rajzolja meg az utat, amerre a halandó menni akar. De mindig amaga akaratát akarja az ember valóra váltani és ebben Istent eszközül használja csupán. Jézus másként tanít. Istennek céljai vannak velem. Az imádságban keresem aző gondolatait rólam. Isten szentségben és dicsőségben akar átmenni lázadó népe között, azt akarja, hogy neve áhítatosan zsongjon át a lelkeken, hogy az ő láthatatlan királysága alászálljon erre a nyugtalan földre. Én az ő eszköze vagyok, annyi, mint egy palánta, vagy facsemete a kertész kezében, mint egy márványoszlop, vagy tégla a kőműves kezeben. Isten akar valamit velem, rendelt valahová. Ilozzá