A Szent Márton-ereklye köszöntése [antikvár]

A vallástörténet tanúsága szerint a körmenetekben, érintésben, csókban kifejeződő ereklyetisztelet alapja a hit, hogy a próféták, üdvhozók, hősök és más szentek ereje haláluk után is hat; célja az ebben az erőben való részesedés. [...] 2. A Katolikus Egyházban az ereklyetisztelet tágabb értelemben a vallásosság erényének, szoros értelemben az imádásnak és a szentek tiszteletének megnyilvánulása. Története: Az ősegyház kezdettől fogva tisztelte a vértanúk maradványait. Kezdetben a közvetlen környezet vette körül nagy megbecsüléssel a vértanúk maradványait. Sírjuk és holttestük vallásos tiszteletét a pogány halottkultusz miatt mellőzték. A mai értelemben vett ereklyetisztelet 150 után kezdett kibontakozni a római katakombákban. 257: Valerianus rendelete, mely betiltotta a temetők látogatását, valójában e kultuszt tiltotta be. Valószínűleg ez váltotta ki, hogy vértanúk temetésekor egy-egy testrészt a hívek magukkal vittek. A textíliával fölfogott vér valószínűleg ugyanezen ok miatt a sírt helyettesítette.