A szentírás magyarázata VI. [antikvár]

mAté evangéliumának magyarázata Irta: Dr. Varga Zsigmond professzor Bevezetés 1. Az cvangélimn cinic és írója. A hagyományos sorrend szerint az Újszövetség első könyve „az evangélium Máté szerint". A cím az egyházi hagyományban későbben alakult ki, az evangélium már műfaji megjelölés benne. A könyv, úgy, ahogyan keletkezett, névtelen irat volt: szerzője alázatból kívánt háttérben maradni, annyira jelentéktelennek tartotta önmaga személyét ahhoz az ügyhöz képest, amelyről irata szól. Máté szerzősége egyetlen óegyházl adatra vezethető vissza, amelyet Eusebius közöl Papias ama tudósítására hivatkozva, hogy „Máté héber ( = arám) nyelven szerkesztette meg a beszédeket (logia), ezt aztán mindenki úgy fordította le, ahogyan tudta". Eusebius a ránk maradt evangéliumra gondol, viszont tudomásunk szerint az evangéliumnak nem volt arám eredetije: ránk maradt formája egyébként is jellegzetesen eredeti görög nyelvű irat. Így a Papias-féle adatról csak annyit mondhatunk, hogy az evangélium nem Máté műve: nem szem- és fültanú irata, egyébként is Mk-ra támaszkodik, ez pedig maga sem apostoli eredetű irat. Sokan úgy értik Papias adatát, hogy Mt-nak Mk mellett használt másik forrása, az ún. Logia ¦volna Máté müve, azonban bizonyítékok híján ez a vélemény sem több puszta föltevésnél. A lényeg az, hogy az „első evangélium" névtelen mü, de szerzőjének személye nem is fontos: Isten igéjének hitelességét nem az evangélium szerzőjének személye biztosítja. A magyarázatban az evangélium szerzőjét az egyszerűség kedvéért Máténak nevezzük. Különben az óegyházi hagyománnyal függ össze az is, hogy Mt 9,9-ben a párhuzamos helyektől eltérően nem a Lévi, hanem a Máté nevet találjuk az elhívási történetben: ez abból az igényből fakad, hogy az evangélium írójának neve szerepeljen az iratban. 2. Az cvannélium keletkezésének helye és ideje. Erről a kérdésről is csak hozzávetőleg tudunk beszélni. Az evangélium szemlélete és irányzata zsidókeresztyén jellegű, az irat görög nyelve itt nem ellenérv, mert Palesztina lakói is nagyreszt kétnyelvűek: a hagyomány görög nyelvre való lefordítása is itt kezdődött meg. így az evangélium keletkezési helye elsősorban Palesztina lehet, talán éppen Pella, ahova a zsidókeresztyének nem sokkal Jeruzsálem elpusztítása előtt kivonultak. Görögország vagy Itália nem jöhet szóba, mert gyülekezeteik nem zsidókeresztyén jellegűek, Egyiptomba későbben jut el a keresztyénség, Szíriára pedig csak részint a 17: 24 — 27 (a sztátér és didrachmon viszonyának meghatározása) alapján szokás gondolni, és azon az alapon, hogy elsőnek alexandriai Ignatius egyházatya hivatkozik az evangéliumra. Az evangélium keletkezési idejéről annyit mondhatunk, hogy Mk-nál későbbi, de még az I. században keletkezett, mert a II. században már ismeretes. Az Ür mennybemenetele óta már hosszabb időnek kellett eltenie. Ha a 22: 7-ből vagy az utolsó időkről szóló tanításból arra következtetünk, hogy az evangélium a jeruzsálemi templom pusztulása után keletkezett, akkor a 80 és 100 közötti évekre kell gondolnunk. Mivel azonban az említett részletek nem föltétlenül bizonyító erejűek arra nézve, hogy a templom már nem áll, ezért az evangélium keletkezésének idejét Lk-hoz hasonlóan 60 és 70 közé tehetjük. 3. Az evangélium forrásai, irodalmi sajálságaí. A ma is általánosan elfogadott kétforrás-elmélet szerint Mt egyik forrása Mk (vagy ennek valamilyen korábbi formája), amely Jézus tetteit és életének eseményeit örökíti meg: ennek szinte teljes anyagát felhasználja, ehhez igazítja szerkezetét, és sok helyen — különösen a beszédekben — sok a szószerinti egyezésük is. Az elbeszélésekben általában viszont Mt rövidebb. A használás nyomai világosak, Mt nyelvi-stilárls tekintetben és sajátos céljának megfelelően tartalmi vonatkozásban is tudatosan átdolgozza a Mk-tól vett anyagot. — A másik forrás, amelyet Mt használ, inkább Jézus beszédeit tartalmazta (Logia, a szakirodalomban gyakori rövidítése: Q, a német Quelle szó kezdőbetűje). Ez a forrás semmiféle formában nem maradt ránk, körvonalaira legjobban úgy következtethetünk, ha a három szinoptikust egybevetjük. Ebből válik valószínűvé az is, hogy ennek az alapiratnak nemcsak egyféle formája volt, és Mt meg Lk nem ugyanazt a formát használhatta; viszont Mt önálló anyagának egy része is ebből a forrásból eredhet. Egyébként ezt a forrást nagyjából ugyanúgy használja Mt, mint a másikat. Ha tehát olyan részleteit is felhasználja a Logiának, amelyeket Lk-ban nem találunk, ez részint a Logia más formájára utal, részint azzal magyarázható, hogy Lk a maga sajátos céljának megfelelően tudatosan mellőzi a Logiának bizonyos, az általa hasznait formában is meglevő, részleteit. — Mt önálló anyagrésze nem olyan tekintélyes, mint Lk-é: főképpen az 1 — 2. részben, a példázatokban, a Péterre vonatkozó részletekben, a szinoptikus apokalipszisben, valamint a szenvedés és a feltámadás történetében találunk önálló Mt-féle anyagot. Ennek az anyagnak egy része valószínűleg a palesztinai szóbeli hagyományból származik, amely Mt keletkezésének idején még élő lehetett. E többrétű anyagot Mt főként tartalmi szempontból rendszerezi: ez különösen nagyszabású önálló beszéd-alkolásaiban látszik. Néha formai elvek is vezetik (így nagy szerepe van a szerkesztésben az ötös számnak, vö. a 13. és 23. részt).