A szentlélek jele alatt [antikvár]

Szellemtörténetileg nézve, az ember első forradalmi tette az első kőbaltának az elkészítése volt. Ki tudja, hány ezer évnek kellett az első gondolatot kiérlelni, mely az ősembert elvezette a barlangja falától lemálló, lába előtt heverő kődarabnak fegyverül való felhasználásához? Az ember emberré attól a "filozófiai" pillanattól minősült, amikor életéért folytatott közelharcokban szétmart, hasznavehetetlenné zúzott öklét megtoldotta egy kőbuzogánnyal. Magáraeszmélése, léttudata azzal indult el, hogy felvetette az első Énproblémát: hogyan maradhatok meg a világban? A gondolattá tudatosuló gonddal megcsinálta a nagy szaltómortálét: kilendült a csak-ösztönéletből, felfedezve a testében s a világban húnyó lehetőségeket, azt, hogy akarhat. A balta-filozófia még kifejezetten életfilozófia volt, eszközi jelentőségű, má-ba ágyazott, ököljogon alapuló. Az élet teremtő lendületei, húsbamaró kényszerhelyzetei ugyanis előbb "hogyan"-okat, azaz baltát, nyilat, csónakot termeltek és csak később, a létfenntartás elemi szükségleteinek megoldása után jöttek a "miért"-ek, amelyek már az ember és világ, élet és halál, test és lélek közötti összefüggéseket állították a megismerés egyre inkább öncélúvá váló fejlődésvonalába.