"A te igéd igazság" [antikvár]

Köszöntés Hittudományi Karunk immár nemes tradíciót folytat, amikor tanárát, D.Dr. Bolyki János professzort köszönti e kötettel: Bucsay Mihály (Egyház és teológia, 1982), Tóth Kálmán (Szószék és katedra, 1987; Teológiai írásmagyarázat, 1992), Pákozdy László Márton (Biblia és egyház, 1990) és Pásztor János (Lima után, 1995) tiszteletére kiadott köteteink után „A Te Igéd igazság" című prédikációkötetünk mindenképpen azt kívánja hangsúlyozni, hogy miként az alkalom is a hagyomány ápolásának jegyében történik, úgy ünnepeltünk is e hagyomány kiemelkedő alakja, aki tudományban tanítómesterünk, hitbeli elkötelezettségben pedig példaképünk lehet. Köszöntjük őt lelkipásztori minőségében: kötetünk ismételten emlékezetébe idézi minden Olvasójának, hogy Bolyki János minden szolgálati helyén a hűség, a megbízhatóság és az egyházépítés fáradhatatlan szolgája volt — lett légyen ez a szolgálati hely az etyeki parókia, a szentendrei ekklézsia, a Reformátusok Lapja szerkesztősége, avagy a Hittudományi Kar Újszövetségi Tanszéke. Valamennyi helyen megfordult, mindig tudott ugyanaz maradni, aminek ifjúkora óta készült, amire Ura elhívta, s ami — hisszük — az örökkévalóság előtt is marad: Verbi Dei minister, Isten Igéjének szolgája. Prédikációkötetünk tiszteletadás az igemagyarázó és igehirdető Bolyki Jánosnak, aki mindig és mindenütt prédikált, akár szószéken állva hirdette az Igét, akár íróasztalnál ülve írta kommentárait és egyéb bibliai témájú tanulmányait. Köszöntjük őt tudós teológus minőségében is, akinek elsődleges feladata ugyan mindig az Újszövetség tanulmányozása maradt, mégis tudta mindig azt a tudományt adni, amire egyházának szüksége volt. Az alábbi lapokon közölt bibliográfia bőven számol be erről: ha kellett, a természettudományok és a teológia határkérdéseit kutatta ünnepeltünk, ha kellett, Kálvin-kötetet adott ki — s mindezt magas szinten, gyülekezeti és egyetemi igényeket egyaránt kielégítve tette. Tudományos munkájának derekát mégis újszövetségi kutatásai jelentik; a „Jézus asztalközösségei" című, 1993-ban megjelent monográfiája jelentőségben immár túlmutat országhatárainkon is, hiszen nemsokára német nyelven, rangos