A tékozló Isten és két elveszett fia [antikvár]

BEVEZETÉS E rövid könyv a kereszténység alapüzenetéről, az evangéliumról szól. Ezért akár bevezetőként is szolgálhat a hitbe azoknak, akik még nem ismerkedtek meg a keresztény tanítással - és újra bevezetheti azokat, akik egy ideje elvesztették a kapcsolatot a kereszténységgel. De a könyvet nem csak „keresőknek" szánom. Sokan vannak olyanok, akik egész életükben hívőként éltek, akik úgy érzik, pontosan értik a kereszténység alapvető mondandóját, s akik azt gondolják, már nincs szükségük szamárvezetőre. Ám ideje felkapnunk a fejünket, ugyanis pontosan abból lehet tudni, hogy nem ragadtuk még meg az evangélium egyediségét, radikalitását, hogy azt hisszük, nagyon is jól megragadtuk. Olykor az évtizedek óta templomba járó embereket is annyira magával ragadja és kimozdítja egy-egy keresztény üzenet friss, újszerű értelmezése, hogy azt érzik: újra megtértek. Ezért könyvemet éppen úgy szánom annak, aki kíváncsi kívülállóként közelít hozzá, mint annak, aki már régóta belülről szemléli a vallást. Jézus ezt a két embertípust „ifjabb" és „idősebb testvérnek" nevezte a tékozló fiú híres példázatában. Ezt a jól ismert történetet tárgyalom tehát, amely Lukács evangéliumának 15. fejezetében szerepel, és belőle igyekszem eljutni a keresztény hit szívéig. A történet igen egyszerű.