A vándor útja Istenhez [antikvár]

ELÖFOHÁSZ. KI vagy te kinyomozhatatlan valóság! a kihez míg lelkem önkéntelenül vonzódik, szivem félelemmel közeledik? Ki vagy te, kit az emberi lélek, mióta gondolkozik, szüntelenül, fáradhatatlanul keres ? Ki vagy te! ki előtt a legvadabb SZÍV, melyet emberi hatalom megalázni nem bir, reszketve omlik a porba? Ki vagy! kit soha nem látott földi lény és mégis neked, a te hatalmadnak hódol minden e földön? Te vagy-e az, a ki létre hívtad a letteket ? Látsz-e, ismersz-e minket? A te kezeid alkották-e az embert? Látod-e azt a szegény pogányt, a ki bálványistene előtt leborulva téged vél imádni ? Meghallod-e az ő kiáltását? Kedvesén veszed-e az ő áldozatát ? Eljut-e tehozzád a fájó sziveknek sóhajtása ? Hol vagy te véghetetlen ? Akaratodnak erejét látjuk a természet folyásában, kezeidnek hatalmát a csapásokban, bölcseségedet a világtestek forgásában, jóságodat az áldások-