A vigasztalás imakönyve [antikvár]

ELŐSZÓ ÉS AJÁNLÁS A szerző a Szentírásból veszi imádságait Ezt már az első keresztények is gyakorolták imaéletükben: Imádkozták nemcsak a zsoltárokat, hanem a teljes Szentírás üzenetét. A Szentlélek ihletése átjárja az egész Szentírást, ezért az ilyen imák hátterében is ott van hitet ébresztő ajándéka. Akár hálát adunk, akár dicsőítjük Istent, a Szentlélek azonnal mellettünk áll. Jelenléte érezhetően körülvesz minket. Az angyalok szüntelen dicsőítik az Urat a mennyben! A dicsőítés lelki kapcsolatot létesít az angyalokkal. Amikor dicsőítő imát mondunk, az angyalok körénk gyűlnek, és csatlakoznak dicséretünkhöz. Amikor dicsőítésbe kezdünk, a Menny közelébe kerülünk. A dicsőítő imában megtapasztaljuk Isten közelségét és Erejét. (Gyógyulások!) A zsoltáros mindennap dicsérni akarja Istent, a Mindenség Urát, mert egyedül Ő méltó rá. (Zsolt 145.) Egyik nemzedék hirdeti a másiknak nagy tetteit: A választott nép megtapasztalta az egyiptomi rabságból való szabadulást, s a pusztai vándorlás alatt az Úr gondviselő szeretetét. Ismerjük fel: életünket is az Ő gondviselő szeretete kíséri: mennyi rabságból szabadított meg minket az Úr! Ha átimádkozzuk életünket - születéstől mostanáig - akkor felismerjük a Szentlélek világosságában: Isten milyen sok ajándékkal áldott meg: a rosszat hogyan fordította javunkra, hogyan mentett ki a bajokból!