Ad petri cathedram [antikvár]

részlet BEVEZETÉS Az Egyház örök ifjúsága Miután Szent Péter Székébe emeltettünk - bizonnyal 1 nem érdemeink alapján - mégegyszer szemléljük, okulásul és vigasztalásul, a boldogemlékű Elődünk elhunytát nemzetiségi és világnézeti különbség nélkül gyászoló egész világot. Arra is emlékezünk, hogy pápává való választásunk után mily reményteljes várakozással fordult felénk - egyéb súlyos események közepette is - az annyi nehézséggel küszködő tömegek figyelme. Ezek a megnyilvánulások világosan bizonyítják a katolikus Egyház örök ifjúságát. Az Egyház most is a nemzeteket egyesítő jel.1 A belőle áradó világosság és szelíd szeretet elér minden nemzethez. Nagyon örülünk annak a széleskörű rokonszenvnek, a- 2 mellyel az egyetemes zsinat és a római egyházmegyei zsinat összehívására, a kánonjog átdolgozására és a keleti Egyház hasonló jellegű törvénykönyvének kiadására vonatkozó szándékunkat fogadták. Ezen intézkedések nyomán remény támadt az irányban, hogy a lelkek eljutnak az i-gazság szélesebbkörű és mélyebb ismeretére, a keresztény erkölcsök üdvös reformjára és az egység, az egyetértés, s a béke helyreállítására. Ez a hármas téma: az igazság, az egység és a béke, 3 melyeket a szeretet sugallatára kell megszereznünk és kifejlesztenünk - ez a tárgya első, az egész világhoz intézett körlevelünknek. Mi ebben látjuk apostoli feladatunk legfőbb követelményét.