Adventi igehirdetések 1995 [antikvár]

ELŐSZÓ „Drága Advent köszöntünk" — szól a karácsonyvárók éneke a hívek szívében és ajkán, valahányszor nem azt várja a gyülekezet, ami jön, hanem azt, Aki jön! Az események jövendője mindig bizonytalan, Krisztus eljövetele azonban örökké bizonyos, hiszen ő ígéri: „Imé, eljövök hamar; tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el nem vegye a te koronádat" (Jel 3,11). „Fényt, éltet hozva jő." Ő a testté lett Ige, aki semmiből teremtette a világot, kezdetben és végül megsemmisülésből fogja újjáteremteni azt. Amikor nagy ünnepként, vasárnaponként vagy naponként megszólaló igei üzenetekben közelít hozzánk, mindig döntés elé állít. Elfogadása: élet és áldás. Elutasítása: halál és átok. Ha őt és az ő követését választjuk, az élet és örök élet Urának tanítványai leszünk s legyőzzük a halált, a lassú és végső megsemmisülést. Megtérünk, megtisztulunk, megtelünk a Szentlélek szerinti lelkesedéssel, megújul ifjúságunk, mint a sasé, ébred az egyház, újul család, nép, nemzet, új arcot ölthet a világ. Nélküle minden és mindenki a pusztulás felé rohan. „Válaszd az életet!" (5 Móz 30,19) Döntően sürgős ez a felhívás az elkövetkező egyházi évben számunkra, mikor egy zűrzavarossá váló világban — erdélyi központtal — a III. Magyar Református Világtalálkozó ünnepélyes