Áhítat 2005 [antikvár]

Amióta gyakorló hívő ember vagyok, folyamatosan fedezem fel a napi igeolvasás szükségességét és nélkülözhetetlen fontosságát: a napi csendesség életelememmé vált. Ha a reggeli sietségben valami oknál fogva elmarad a bibliaolvasás, komoly hiányérzet kíséri napomat, amit menet közben kell valahogy pótolnom, mert enélkül üresnek és erőtlennek érzem magam. Ugyanis így kerülünk kapcsolatba az élet forrásával, Istennel, és ezáltal kínál számunkra természetfölötti erőt a napi feladataink elvégzéséhez. Jó, ha a napi egyéni csendességbe bevonjuk családtagjainkat is. Házastársak, szülők és gyermekek egymás közti kommunikációja javulhat azáltal, hogy közösen beszélgethetnek Isten igéjének hétköznapjainkat meghatározó üzenetéről. Sajnos rohanó élettempónk egyre kevésbé kedvez a közös családi együttléteknek, mégis törekednünk kell arra, hogy naponta szakítsunk időt az egymással való beszélgetésre, egymás problémáinak megismerésére, lelkigondozói tanácsadásra. Ennek kiváló lehetősége a közös bibliatanulmányozás.