Áldáskönyv [antikvár]

íf-nl-:': ¦ I ' ! I 1 • ''r • { ' ' i ,, . .i; i i, i'. I ' I' I ' i ¦ 'i. ;'' i I ¦ I i ; r • ' H il- , ' ,1 ' i I , 1, , (¦•Ili!,.' ,1 • i . r ¦ ; mmmm&mmm Áldás Teremtő Szó és kézmozdulat. A legősibb szentség. Réges-rég létező bizonyosság arról, hogy Isten ereje átjár, betölt és megújít. Életünkben az első áldás jóanyánk simogatása, nyugtató cirógatása. Biztonságot adó védelem kezek melegében. Aztán néhány csepp vízzel együtt a nagy ígéret, amelybe belekapaszkodhatunk. Istennek egy életen - és azon is túl - tartó elköteleződése mellettünk: nem vagy soha egyedül! A zsidó bölcsel< azt mondják: a Szentírás az áldás betűjével - a „bét"-tel, a „berakah" kezdőbetűjével kezdődik: Kezdetben - „börésit" - teremtette Isten Ez fölötte nagy kegyelem. És ha kinyitjuk a Bibliánkat az utolsó oldalon, a legutolsó mondat újra az áldás: „Az tJr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" Az áldás mindannak a jónak, értékesnek és igaznak az összefoglaló neve, amely az életet gazdaggá, teljessé teszi, Létté emeli. Az áldás életformáló, életújító és gyógyító erő, amely leginkább életünk fordulópontjain talál ránk, ott éljük át igazán valóságát és erejét. Az áldás Isten adományaként az ember életminőségévé válik.