Álljatok meg a hitben! [antikvár]

Kedves Testvérem, kedves Olvasó! Utógondozó könyvünk a második kiadását érte meg. Az első kiadás előszó nélkül jelent meg annak idején. Most kár volna kérdeznünk, hogy miért, mert enélkül is elfogyott, eljutott azokhoz, akiknek szántuk és szükségük volt rá. Bizonyos, hogy mások is olvasták, hiszen nem akart egy szűk csoportnak szóló bizonyságtétel lenni a keresztyén életről, sőt egy felekezet meghatározott rétegéhez sem csupán. A keresztyén életről íródott, ahogy ezt magam is tanultam Isten igéjéből és élhettem az Ő kegyelméből. Az új kiadás előtt kénytelen voltam végiggondolni és másokat is megkérdezni; írtam-e olyasmit, ami felett azóta eljárt az idő? Tettem ezt azért, mert közben az idők nagyot változtak. A megkérdezettektől kapott válaszok (én magam is így gondolom) arra bátorítottak, hogy nincs szükség átírásra. Hiszen a keresztyén életről, amit elmondhattam lényegében ugyanaz ma is. Ami a személyes mindennapi kérdéseinket illeti, mindenkinek Istentől kapott lehetősége és feladata, hogy a helyes válaszokat felismerje. A Szent Lélek Isten vezetését a személyes döntést ugyanis nem kerülheti el egyikünk sem és ezt nem pótolja mások tanácsa. Aki másoknak kész recepteket ad a keresztyén életre, az vétkezik Isten és felebarátja ellen, aki pedig lemond a saját életéről való felelősségről Isten előtt, az saját maga ellen vétkezik. Aki így cselekszik, soha nem éli át az Istenfiúság nagyszerű állapotát ebben a földi életben. Ez a kegyelem azokat is megilleti, akik az iszákosságból vagy más megkötözöttségből kaptak szabadítást. Bizonyságtételemmel szeretném erősíteni azt a hitüket, hogy Isten előtt senki sem hordoz megkülönböztető jelzést (stigmát) régi élete miatt. Isten nem személyválogató. Ő ezzel is segíteni akar bennünket, hogy visszataláljunk, és teljes értékű emberi életet éljünk a nekünk rendelt közösségben.