Az 1996. évi III. Magyar Református Világtalálkozó előkészítése [antikvár]

ELŐSZÓ Az 1995. esztendő böjti igehirdetési kötetével az 1996-ban sorra kerülő III. Magyar Református Világtalálkozó előkészítésének második stációjához értünk. Szent készülődésünknek útját isteni Igék szegélyezik, és hitben és közösségben megszentelendő állomásain az Ige lelki eledelével táplálkozunk - hogy utal ne tévesszünk és célhoz érjünk, erdélyi Sionunk magasára vetvén tekintetünket. A megelőző - adventi - útmutató Bütösi János felvetette igei fonala mentén haladunk tovább: „kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak." (Ef 5,16) Krisztus tanúságát vállalva a Kárpát-medencei misszióban -akaratunk ellenére is „gonosz idők" tanúi vagyunk. Az idők oly gonoszak, hogy ha nem vetjük meg a lábunkat a hitben, ha nem igazítjuk lépteinket a krisztusi keskeny úthoz, és ha szilárdan nem építünk ama isteni kősziklára - akkor meginog alattunk a talaj, kicsúszik lábunk alól az út, elsodortatunk és elveszünk. A böjti evangelizációs hét összefoglaló igéje még beszédesebben egészíti ki az előbbi igei képeket. „Ti pedig Krisztus teste vagytok" - olvassuk az Első Korinthusi Levélben (12,27) -, vagyis halálra váltok, ha tagokként nem épültök, nem kapcsolódtok szervesen a Krisztus testébe. Oszlásnak, bomlásnak indul anyaszentegyházatok - ez a hatalmas krisztusi szervezet és rész szerint közösségeitek és gyülekezeteitek — ezek az organikus