Az advent reménységében élni [antikvár]

ELŐSZÓ Jelen korunk nem sok jóval bíztat. Ám volt-e kor a bűneset óta, amikor az emberiség egy kiteljesedő, boldog korszakot várhatott itt - elvesztett, erőszakkal, bűnnel teli otthonában? Csak pillanatnyi, néhány hónapra vagy évre szóló fellélegzés az, amit átélhetünk. Vörösmarty Mihály, a nagy gondolkodó költő 1846-ban írta a következőket Az emberek című versében: „Az emberfaj sárkányfog - vetemény: Nincsen remény! nincsen remény!" Ma, a XXI. század elején, igazat adhatunk-e a költőnek, vagy azt mondjuk: „e »sárkányfog -vetemény« ember már nem létezik, megváltozott, tele van jóakarattal, szereti a Földet, amely az otthona, szereti a családját, szereti faját"? Mit írna ma az emberről Vörösmarty Mihály? Bizony, ha az emberre: a tetteire, terveire, kormányzására, politikájára, vallásosságára, a pénzhez fűződő viszonyára tekintünk, a költővel együtt sóhajthatunk fel, „nincsen remény!" Mi az, ami éltet mégis? Mi az, ami a komoly bibliakutató keresztényt örömtelivé, nyugodttá, boldoggá teheti? Mi az a „kincs", amit tőlünk - ha birtokába jutottunk - senki el nem vehet? A Biblia legszebb részei éppen a sokszor érthetetlennek vagy borzasztónak kikiáltott próféciái. A próféciákban Isten szeretete nyilatkozik meg, mert minden prófécia középpontjában a megváltás befejezése, a Föld bűntől való megtisztítása, az ember sorsának megoldása áll. Miként az első bűn után az Éden kertjében az Úr, mielőtt a bűn átkáról, a következményekről bármit is szólt volna, reményt, evangéliumot hirdetett a Szabadítóról, úgy mind-nen rossz jel és körülmény ellenére ma is elsősorban az örömhírrel keresi meg az embert! Az advent híre: a reménység híre. Jézus eljövetele minden valódi keresztény vágya és küzdelmének beteljesedése. így éljük-e ezt meg? így képviseljük-e azt az igazságot, amit mi „adventi reménység"-nek nevezünk? Ehhez a kérdéshez ad segítséget, tanácsot ez a tanulmány. Legyen áldás az Olvasón, s jusson el az éltető, tápláló reménységhez: Az Úr közel! Egerváriné Kökényes Zsuzsa felelős szerkesztő