Az apostoli hitvallás II. [antikvár]

Részlet a könyvből:AZ ATYA Az apostoli hitvallás mindjárt kezdetén az Atyát említi s Neki, a Mindenhatónak a teremtés nagy művét tulajdonítja. Miért éppen neki, arról majd alább szólunk. Illő és szükséges azonban, hogy előbb az Atyával mint külön személlyel külön is foglalkozzunk. Gyakran halljuk manapság, hogy a Szentlélek "ismeretlen" sőt ha szabad mondanunk: elhanyagolt" Istenség. De nem kevésbbé illik ez az első isteni Személyre is, mint ilyenre. Pedig a Fiú, aki legközvetlenebbül lépett velünk emberekkel érintkezésbe, életfeladatának tartja és vallja, hogy bennünket az Atyához utaljon, elvezessen. Hiszen az Ő élete szinte feloldódott az Atya magasztalásában, az Ő akaratának keresésében, teljesítésében. Minő megható, mikor egyszer szinte megtörve a csendet, mint a Szentírás előadja: Azon időben megszólalván, mondá: Hálát adok Neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és kinyilatkoztattad a kisdedeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett Neked. Mindeneket átadott nekem Atyám és senki sem ismeri a Fiút más, mint az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, mint a Fiú és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." (Mt. 12, 25. 26.)