Az apostolok [antikvár]

A kereszténység eredetének történetét tárgyazó munkánk első kötete Jézus haláláig és eltemetéséig kísérte az eseményeket. A továbbiak előadását ott kell kezdeni, ahol elhagytuk, vagyis a 33-ik év április 4-ének szombatján. Egy darabig még mintegy folytatása lesz ez Jézus életének. Az örvendező mámor hónapjai után, melyek alatt a nagy megalkotó lerakta az emberiség új rendjének alapjait, ezek az évek voltak a legdöntőbbek a világ történelmében. Ezúttal is még Jézus az, ki a szent tűz folytán, melynek szikráját beültette néhány barát szívébe, intézményeket teremt, melyek a legnagyobb fokban eredetiek, felkavarja, átalakítja a lelkeket, mindenre reá nyomja isteni bélyegét. A mi dolgunk: megmutatni, hogy e folyton ható és a halálon győzedelmeskedő befolyás alatt miként alakul ki a hit a feltámadásban, a Szent Lélek befolyásában, a nyelvek adományában, az Egyház hatalmában. Le fogjuk írni a jeruzsálemi Egyház szervezetét, első megpróbáltatásait, első hódításait, a legrégibb missiókat, melyek kebeléből kiindultak. Követni fogjuk a kereszténységet gyors haladásában Syriában Antiochiáig, hol egy második székváros alakul, mely bizonyos tekintetben jelentékenyebb, mint Jeruzsálem és amelynek rendeltetése, hogy majdan ennek a helyébe lépjen.