Bővebb ismertető
ELOSZO
Ad( tT\se
Colligite fragmenta ne pereant! „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen!"
0n6,12.)
domonkos rend történeti emlékezete kezdettől fogva kollektív, testületi ünneplé-f fj. i^en alapszik."^ Ha a rendi történetírás legkorábbi emlékeire tekintünk, látjuk, hogy a domonkos rend saját magát elsősorban közösségként értelmezi és így emlékezik magára. Már az első rendtörténeti mű. Szászországi Boldog Jordánnak, Szent Domonkos utódának Libellus-a is elsősorban nem Szent Domonkos életrajza kívánt lenni, hanem a rend alapítására való visszaemlékezés. Természetesen elkészültek Szent Domonkos hivatalos életírásai is szentté avatása alkalmából, de a rendtagok nemzedékeit nemcsak az ő legendája, hanem sok-sok testvér életpéldája is inspirálta, amelyeket a következő, igen népszerű rendtörténeti gjmjtemény, Geraldus de Fracheto Vitae fratmm-a kollektív történetírásként dolgozott fel. Geraldus - amint az előszóban megírta - egy kötetbe akarta összeállítani a testvérek minden figyelemre méltó cselekedetét. Azon testvérekét, akiknek az erőfeszítései és munkája eredményeként a rend kezdetét vette és növekedett, és akiknek az érdemei révén állhatatosan megmaradt. Minden olyan történetet, amelyből „igazság és méltó megemlékezés születik, hogy a későbbi nemzedékek is megismerjék rendűk méltóságát."^ Ezeket a „töredékeket" kívánta összegyűjteni Geraldus, vagyis mindazt, ami említésre méltó a prédikátorok rendjében, nehogy feledésbe merüljenek: az evangéliumi kenyérszaporítás csodájában szereplő „maradékként" tekintett ezekre, amelyeket, miután kenyérrel és hallal - vagyis a korábbi szentek példáival - jóllakott a nép, még tizenkét kosárba szedtek össze.
1 Ame Huijbers: Zealots for Souls. Dominican Narratives of Self-Understanding during Observant Reforms, c. 1388-1517. Berlin-Boston, 2018. (Quellen und Forschungen zur Geschichte des Dominikanordens. Neue Folge 22.) 143.
2 Fratris Gerardi de Fracheto 0. P. Vitae fratrum Ordinis Praedicatorum. Ed.; Benedictus Maria Reichert. Louvain, 1896. (Monumenta Ordinis Fratrum Praedicatorum Histórica 1.) 2,
^r'i.' f 'j.i i ! ¦ ^ !
Pál Ferenc, közismert nevén: Pálferi, (Budapest, 1966. június 29.) római katolikus pap, mentálhigiénés szakember, 1986 és 1989 között válogatott atléta.
Fiatalkorától aktív sportoló, a Budapesti Vasas főállású sportolója, válogatott kerettag volt. 1987-ben felnőtt magyar magasugró bajnok lett.
1996. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. Szentelése után előbb káplánként szolgált Terézvárosban, majd Rákoskeresztúron, 2002-től pedig az óbudai Kövi Szűz Mária plébániatemplom lelkipásztora volt. 2011. augusztus 1-jétől az angyalföldi Szent Mihály-templom helyettes plébánosa. 2005-től a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet munkatársa.
Pál Ferenc papi pályafutásának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittanórákat, előadásokat fiataloknak pszichológia, teológia és mentálhigiéné témakörében. Az előadások tematikája meglehetősen tág, érinti a spiritualitást és a társadalomtudományokat, a közösségi és családi konfliktusoktól, a személyes lelki egyensúly kérdésein és a párkapcsolati-házassági problémákon át a transzcendenciához fűződő kapcsolat problematikájáig terjed.
Az előadások 2000 őszén kezdődtek a Bartók Béla úton, egy bérelt teremben, majd 2001 – 2011 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatódtak. 2011-től 2013-ig a Millenáris Teátruma, 2013 őszétől 2014. júniusig pedig a MOM Kulturális Központ adott otthont az előadásoknak.
2015 szeptemberétől napjainkig a Dürer Rendezvényközpont a keddi alkalmak helyszíne. Az előadások ingyenesen követhetőek az online élő közvetítésen keresztül is.
Pál Ferenc szerint katolikus pap léte ellenére fontos, hogy az előadások semlegesek legyenek: bárki részt vehet rajtuk, nem kell semmilyen vallási, ideológiai elvárásnak megfelelnie, elég a hallgató nyitottsága. Előadásaira jellemző egyrészt a strukturáltság és az érintett szakirodalom intenzív használata, másrészt a stand-up comedyből ismert közvetlen, gyakran csapongó, humoros történetek mesélésére is építő stílus. A heti előadások hallgatóinak száma 2011-re alkalmanként meghaladta az ezer főt, és a résztvevők körében spontán közösségszervezés kezdődött. A jelenséget a SOTE Mentálhigiéné Intézete szociológiai kutatás során vizsgálja.
A 2000-es évek második felétől kezdve több munkája megjelent nyomtatott formában. Az előadások első két évének anyaga mellett több kötetet publikált, valamint számtalan pszichológiai témájú kiadvány társszerzője volt.