Az egyház [antikvár]

BEVEZETÉS Az egyházat manapság sokféle módon tapasztaljuk. Hol mint intézményt, amely előliünk áll, hol min! eseményt, amelyben magunk is tevékenyen részt veszünk. Itt megéljük, mit jelent, hogy egy, szent, egyetemes és apostoli az Egyház; amott megéljük, mennyi paradoxont rejtenek magukban ezek a jelzők, hiszen az »Egy« felekezetekre hull szét, a »Szent«, gyarlóságokról tesz tanúságot, az »Egyetemes« rövidlátó, röghözkötött csoportokat foglal magában, és az »Apostoli« túl hamar véka alá rejti az igehirdetés lángját. Vannak napok, amikor érezzük, hogy szinte anyai erővel hordoz bennünket az Egyház, de olyan napok is jönnek, amikor teljes súlyával ránk nehezedik egy tehetetlennek látszó közösség és intézmény terhe. Hogyan jutunk át ettől a sokrétű tapasztalattól a lényeg szintjére? Mi vezet bennünket az Egyház mivoltának meglátására, megértésére? Mindenek előtt biztosan a történelem. Hiszen egy lényegileg történeti valóságról van szó, annak kezdetéről, folytatásáról, jelen lehetőségeiről és jövőbe irányuló úlonjárásáról. Persze egy ilyen kis kötetben nem lehet egy kétezer éves történetet kielemezni, és az eredményt aztán a lényeg szemszögéből a maga sokrétűségében megfogalmazni. Meg kell elégednünk azzal, hogy az Egyház lényegi történetiségét mint tételt vesszük, és a főhangsúlvt a kezdetre és a jelenre helyezzük. Egyrészt részletes áttekintést adunk a bibliai tanúságokról: hogyan fogta fel és értelmezte magát az ős- és ókeresztény közösség mint »ekklesia tou theom, azaz, szószerint, az »Isten népgyűlése«; miként jöttek létre azok a jelképek (Krisztus-test, a lélek háza, új Izrael, szőlő, nyáj, menyasszony, vándorló Isten népe stb.), amelyekben különböző közösségek más és más kulturális és történelmi körülmények között az ő Egyház-élményüket kifejezésre juttatták, és milyen mértékben adódik ebből a sokszínű egyházi »önvallomásból« egy irányelv-rendszer, amelyhez minden idők minden Egyházának alkalmazkodnia kell, ha nem akar lemondani keresztény, azaz krisztusi azonosságáról. Másrészt a II. Vatikáni Zsinat egyháztana köti majd le figyelmünket. 7