Az Egyház [antikvár]

Az egyházat manapság sokféle módon tapasztaljuk. Hol mint intézményt, amely előttünk áll, hol mint eseményt, amelyben magunk is tevékenyen részt veszünk. Itt megéljük, mit jelent, hogy egy, szent, egyetemes és apostoli az Egyház; amott megéljük, mennyi paradoxont rejtenek magukban ezek a jelzők, hiszen az Egy felekezetekre hull szét, a Szent, gyarlóságokról tesz tanúságot, az Egyetemes rövidlátó, röghözkötött csoportokat foglal magában, és az Apostoli túl hamar véka alá rejti az igehirdetés lángját. Vannak napok, amikor érezzük, hogy szinte anyai erővel hordoz bennünket az Egyház, de olyan napok is jönnek, amikor teljes súlyával ránk nehezedik egy tehetetlennek látszó közösség és intézmény terhe. Hogyan jutunk át ettől a sokrétű tapasztalattól a lényeg szintjére? Mi vezet bennünket az Egyház mivoltának meglátására, megértésére? Mindenek előtt biztosan a történelem. Hiszen egy lényegileg történeti valóságról van szó, annak kezdetéről, folytatásáról, jelen lehetőségeiről és jövőbe irányuló útonjárásáról. Persze egy ilyen kis kötetben nem lehet egy kétezer éves történetet kielemezni, és az eredményt aztán a lényeg szemszögéből a maga sokrétűségében megfogalmazni. Meg kell elégednünk azzal, hogy az Egyház lényegi történetiségét mint tételt vesszük, és a főhangsúlyt a kezdetre és a jelenre helyezzük.