Az egyház: Krisztus dicsőséges teste [antikvár]

Bevezetés Elveszett dicsőség? Isten Igéje szerint Krisztus egyháza dicsőséges. Nem pusztán történetének vannak dicső fejezetei és nemcsak a próféciák beszélnek eljövendő dicsőségéről, hanem lényege szerint dicsőséges. Az egyház dicsősége ma nagymértékben eltakart valóság. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a mai egyház jórészt előrehaladott romlást és ijesztő gyengeséget mutat. Bizonnyal, sokan nem értenek egyet ezzel a jellemzéssel. Sok szó esik manapság a világméretű vallásos megújulásról, különösen is az Egyesült Államokban. És tény, hogy ott minden korábbit meghaladó mértékben tartoznak az emberek egyik vagy másik felekezethez. A lakosság hattizede. Ez lenne hát az újjáéledés döntő bizonyítéka. Az egyház, úgymond, dicsőségről dicsőségre halad előre. Ez azonban meglehetősen felületes vélekedés. Az egyház dicsőségét számokkal mérni, enyhén szólva is kétes dolog. Amikor Konstantinus, római császár 323-ban hivatalosan is eüsmer-te a keresztyén egyházat, az egyik történész kifejezésével élve, „királyi bíborba öltöztette azt". Ennek következtében ugrásszerűen megnőtt az egyháztagok száma. Az egyháztagság divattá vált. Meglehet, a történelem ismétli önmagát. Nem kétséges, ma újra divat egyháztagnak lenni. Tekintélyesebb lesz tőle az ember. Ezért aztán sokan csatlakoznak az egyházhoz, de csak névleges keresztyénként. Liebmann rabbi, Sheen püspök és Norman Vincent Paele hatására sokan csak azért mennek templomba, mert lelki békességre vágynak; ám közülük csak kevesen vannak tisztában azzal, hogy az egyetlen út a békességhez Jézus Krisztus váltsághalálán át vezet. Azt is csak kevesen értik, hogy a keresztyén élet szüntelen harcot jelent. Aki megbékélt Istennel, az harcra kényszerül a Sátán, a világ és a test ellen. Igaz, Billy Graham evangélizációinak hatása nem éppen hétköznapi. Sokezren indulnak el utána a különböző élethelyzetekből az egyházak valamelyikébe. Lehet, hogy ez jó jel a protestantizmus jövőjére nézve. Ám rendkívül nyugtalanító, hogy a Graham hatására megtértek közül sokan olyan egyházakhoz csatlakoznak, amelyek meghamisítják az