Az egyházi év [antikvár]

Bevezetés (az új kiadás elé) Több mint húsz éve hunyt el a liturgiatörténet - és benne a magyar liturgia történetének - kiemelkedő szakembere, Radó Polikárp (1899-1974). Az azóta eltelt évek is mind világosabbá tették azt a megállapítást, hogy a munkássága szintézisét jelentő nagy müvében, az Enchiridion Liturgicum-han is a leginkább időtállóak a liturgiatörténeti kutatásait bemutató részek. Mintha maga is érezte volna ezt, ezért még a kétkötetes latin nyelvű munkájának megjelenése előtt kiadta magyar nyelven liturgiatörténeti kutatásainak a nagyközönséget leginkább érdeklő részét. Ez a könyve „Az egyházi év" címmel a Szent István Társulatnál jelent meg 1957-ben. Könyvében nem pusztán kutatásainak adatait közli, nem csupán a beavatottak számára ír. Különös gonddal és szeretettel mutatja be a magyar liturgiatörténet fennmaradt gyöngyszemeit, maradandó értékeit. A szerző közérthető nyelvezettel ír az egyházi évről, annak jellegzetességeiről, részeiről. Időrendben sorra veszi az egyházi év ünnepeit, majd a szentek, elsősorban Szűz Mária ünnepeit elemzi. Az írások mögött komoly tudományos munka rejlik (erről tesznek tanúságot a jegyzetek). Nem hiányoznak a könyvből a hívő ember lelkiségét gazdagító utalások sem. Ezért tartotta a Bencés Kiadó fontosnak, hogy a keresett könyvet a mai olvasó számára is hozzáférhetővé tegye. A szerző negyven éve fogalmazta meg mondanivalóját. Azóta az Egyház életében jelentős fejlődés történt, elsősorban a II.vatikáni zsinaton. Ez a változás az Egyház istentiszteletét, liturgiáját is vizsgálat alá vetette, és az örök igazságokat az egészséges hagyomány megtartásával a mai ember igényeihez, szellemiségéhez alkalmazva fogalmazta meg. Épp ezért Radó Polikárp könyvében találunk olyan megállapításokat is, amelyek