Az egyházzal vagy nélküle [antikvár]

ELŐSZÓ Tekintettel az egyház üdvösségre való szükségességének hagyományos tanításaira nem csak a gyermek Calderón „Nagy Világszínház"-ában perlekedhet így Istennel, hanem Isten megszámlálhatatlan sok gyermeke is az egyházon belül és azon kívül: „Ha semmi hibát nem követtem el, Miért nem juthatok el Hozzád, Te jó Uram?"1 / Évszázadokkal korábban a poéta-teológus csak irodalmi műfaja szerint és nehezen válaszolhatott a kérdésre. Napjainkban viszont a katolikus teológia felfogta végre, hogy az emberiség nagy családjában mindegyikünk egyazon és közös Isten-atyától származik, ő ad mindennek, minden zsidónak és görögnek, kereszténynek és nem kereszténynek, katolikusnak és nem katolikusnak „életet, levegőt és mindent (vö. ApCsel 17, 25-28): az Üdvözítő is azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (vö. 1 Tim 2, 4)".2 Isten ezen üdvözítő szándéka megvalósult Jézus Krisztusban, aki egész megváltói valóságával éppen egyháza által marad kézzelfoghatóan jelen a történelemben. Isten e minden gyermekéhez való közelségének köszönhetően, az imádkozó ember kutató kérdése egyidejűleg válasz is: „s hogy irgalmat nyert a lator, félelmünk immár megszűnik! (Ámulnak mind az angyalok látván a bűnbánó latort, ki bízva Krisztushoz kiált, s menny üdvösségét élvezi"). Az egyház mindaddig, amíg csak az egész emberiség Isten országában hazatalál, úgy akar megjelenni e világban, mint a kegyelemnek, a szabadító ke-