Az első naptól az utolsóig [antikvár]

Részlet: "Az Úréi vagyunk Róma 14,8 Milyen jó, hogy most év elején Isten Igéje vigasztalja életünket! Nem vagyunk veszendők, feleslegesek, hanem az idén is az úr Jézus Krisztus mindeneket átfogó szeretetében maradunk. Ő érettünk halt meg, és érettünk támadott fel, hogy mi mindenestől az övéi maradjunk. Életed nem vaktában telik: az Úr akarja azt vezetni, ő bele akar szólni vívódásaidba, tanácsot akar adni kérdéseidben, vezetni útvesztőidben. Nem vagy önmagadé. Nem csak életedben, hanem halálodban is magáénak tekint, és ott is megtart a maga számára. így sem az élet, sem a halál el nem szakíthat tőle. Az Úréi vagyunk, akinek hatalma és kegyelme végtelen. Imádság Kegyelmes Urunk! Milyen nagy öröm, hogy a te csodálatos szeretetedben részesülhetek! Kérlek, ölelj át engem ez évben is! ,Jelentsd most is, hogy a tiéd vagyok, és segíts, hogy mindörökre a tiéd maradjak; így ez az idő áldott lesz számomra. Ámen. . „ , , 103 ének Heidelbergi Káté 1. kérdés. Este "Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" Zsidók 13,9 A hívő ember az időt az örökkévalóság megvilágításában szemléli. Az ember benne és önmagában a mulandóságra döbben, de hitében boldogan tekint az idők Urára, aki a mulandóságban is örökké megmarad. Jó, hogy ezt, életünk hajója egyetlen tévedhetetlen Iránytűjét együtt szemlélhetjük tanítványaimmal. Ebben az áhítatkönyvben nem a nyilvánosság elé lépünk legbensőbb hitünkkel, hanem azok szíve felé, akik velünk együtt annyiszor megtapasztalhatták, hogy a fejünkre öntött keresztvízzel szívünkben telítődött a boldog bizonyosság, Krisztus ígéretének pillanatról pillanatra, tegnapról mára, évről évre valóra válása: "Tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Máté 28,20). Ez a "veletek vagyok" valóság volt a tegnapban is. A múltból csak emlékfoszlányok jöhetnek velünk, de az a hívő vigasztalásunk, hogy az emberileg lezárt múltból a tegnap Ura, Krisztus mellénk szegődik és velünk jön a mában is. Ma is ugyanaz, aki tegnap volt, útitársunk. Nem azért, mert mi szeretnénk vele járni, hanem mert Ő velünk járni akar! Ez az az irgalom, ami "ugyanaz" a pillanatokból szőtt embertörténetben. Ha vele járunk mindennap ebben az esztendőben, úgy megtapasztalhatjuk, hogy nemcsak a tegnap volt az övé és nemcsak a mában halmozott el mennyei ajándékokkal, hanem úgy indulunk az első estében reánk boruló éjszakából a holnapok felé, hogy hisszük: Krisztus örökké ugyanaz! A tegnapok, a ma, a holnapok pillanatcseppjeiben benne van az örökkévalóság parttalan tengerének ugyanazonossága Krisztusban, az Ő tegnap és ma és örökké változatlan kegyelmében. Ez a kegyelem méltóztat arra, hogy feladatait teljesíthessük, hogy életünk minden tette "szeretetben menjen végbe" (2Korinthus 16,14), és arra biztat, hogy a holnapokban azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtunk (Ézsaiás 30,19). Imádság . * _. _ Köszönöm, Uram, hogy szívemben biztató szavakkal tekinthetek vissza megújuló kegyelmed napjára! Ámen.