Az elszéledt nyáj reménysége [antikvár]

"Isten embere", Mózes, a 90. zsoltárban így fohászkodik: a mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. A választott nép tanítója és pásztora számára minden, ami igazán emlékezetes és fontos volt, ebben a "feljebb" való időszakban következett el. Isten ekkor látta alkalmasnak igazán arra, hogy szervező, törvényalkotó, igehirdető, biztonságtevő munkáját kiteljesítse.