Az én Bibliám - Homíliák [antikvár]

Előszó Ha az Ünnepek - Ökumené gyűjteménynek közös címet akarnék adni, akkor ezt írnám: Találkozások. Az ünnepeken kilépünk a hétköznapok egyformaságából, a munka, pihenés, szórakozás megszokott rendjének szorításából, hogy találkozzunk a nemesebb, bensőséges és emelkedett élettel, Isten világával. A Teremtő beleírta természetünkbe a törvényt, hogy hat dolgos nap után térjünk vissza életünk ősforrásához és céljához, Istenhez. Az ünnep találkozás az életadó Istennel. Ez az életünk ritmusa. Megszülettünk, Istentől kaptuk az életet, és vissza kell térnünk hozzá. Ezt a sorsot vállalta és szentelte meg Isten Fia, Jézus Krisztus. „Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához." (jn 16,28) Az ö eljövetele és visszatérése a világ legmélyebb drámája, az üdvösség misztériuma. Neki a kereszten és a halálon át kellett visszatérnie az Atyához, hogy nekünk örök életet adjon, hogy mi is visszatérhessünk az Atyához. Ezt ünnepeljük húsvétkor és minden vasárnap, ennek emléke a szent eucha-risztia. Az ünnep találkozás a meghalt és feltámadt Jézussal. Ünnepet szentelünk Jézus élete kiemelkedő eseményeinek, édesanyjának, Máriának és a szenteknek, akik hitelesen állítják elénk a krisztusi életet. Ezekről van szó ebben a könyvben. Minden ünnep más színben mutatja az egyetlen valóságot, Isten üdvözítő szeretetét és Krisztus megváltó áldozatát, minden szent másként éli meg az egyetlen eszményt, az evangéliumi életet. Ezt tükrözik az ünnepi szertartások. Az ünnep találkozás Isten szeretetének végtelen gazdagságával. Ezeknek a találkozásoknak a fényében találkozunk saját magunkkal, az Istentől elgondolt ünnepi életünkkel. Nem az az igazi arcunk, ami munkától verejtékes, gondoktól elgyötört, kudarcoktól megtört, bűnöktől szennyes. Isten öröktől fogva őrzi szívében az igazi arcképünket, azon „sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen." (Ef 5,27) Az Atya mindnyájunkban egyszülött Fiát látja, aki vérével mosta tisztára az arcunkat. Az ünnep az igazi létformánk, az Istennel töltött idő teszi emberivé az életünket. Nem csak azért ünneplünk, hogy kipihenjük a hétköznapok fáradalmát; az ünnepről visszük magunkkal a hétköznapok világába Isten szeretetét. Krisztus önfeláldozó lelkületét, a szentek nyugal-