Az eucharisztia [antikvár]

VÁRNAI JAKAB OFM Előszó „A Santa Maria delle Grazié templomában, a domonkosok zárdájában őrzik Leonardo da Vinci freskóját, az Utolsó vacsorát. Az egyik mellékkápolnában több napon át az Oltáriszentséggel áldást adhattak, mert ott sok fényt láttam. Énekeltek, sokan voltak és térdeltek. Semmit sem értettem, de valamiképpen vonzott. A papok eszelősök benyomását tették rám, midőn a lehető leggyorsabban ugyanazon mozdulatokat ismételték. Azt hittem, az egész nép talán bolond, hogy gyertyákat imádnak. Mit mondtak? Nem is kívántam megtudni. Nem fontos. Amikor onnan mindnyájan elmentek, én ott maradtam, hogy imádkozzak. És az idő mindig kevésnek tűnt." Ezeket a szavakat egy klarissza nővér írta le visszaemlékezésében. Marié de la Trinité, született Louis Jaques svájci református családban nevelkedett, de élete egy ponton fordulatot vett, és egyre jobban vonzotta őt a katolikus vallásgyakorlat. Az idézet természetesen még sok értetlenséget árul el ezzel szemben, de az alapvető vonzás már érvényesül.^ Az Eucharisztiáról rendezett konferenciánk -amelynek szerkesztett anyagát tartja kezében a kedves Marie de la Trinité: Jézus szól. Egy jeruzsálemi klarissza élete és feljegyzései, Szent István Társulat, Budapest, 2018, 54.