Az imádság himnusza [antikvár]

Amikor ez az írás megjelenésével a nyilvánosság elé lép, nem tudom leküzdeni önmagamban azt a szorongó érzést, hogy bocsánatot kell kérnem merészségemért, mert arra vállalkoztam, hogy a Miatyánk imádságát magyarázzam. E munka közben nem csekély küzdelmet kellett vívnom önmagammal. így egy kicsit félve teszem az Olvasó kezébe, hogy megmérettessen ez a munka. Hiszen annyian írtak már erről a múltban, tőlem intelligensebb emberek, és aggódva gondolok arra, vajon az íróasztaltól elszakadva megállja-e helyét az életben? Az Istennel való kapcsolatunk legfontosabb része az imádság. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ima az ember kapcsolatteremtése Istennel. Az imában felfedezhető az emberi jelentéktelenségünk és az Isten nagysága. Isten hívására a legtöbb esetben imádságban válaszolunk. A Miatyánk kezdetű ima - amelyre Jézus tanított meg minket olyan egyetemes keresztény örökség, amire mindennap szükségünk van. Az őskeresztény gyülekezet éppúgy használta az Úr imáját, mint a katedrálisok emberei. A ma kereszténye életkörülményeiben már túlnőtte magát a múlthoz képest, de az imádság kérései örökre aktuálisak maradtak. Hiszen újra és újra megtapasztaljuk, hogy az ember erőfeszítése csak az Isten áldásával lehet igazán eredményes. Az, hogy mennyire élesen érintő problémákra ad választ ez az ima, elég, ha a "mindennapi kenyér" gondolatát felvetjük.