Az isteni lét dicsősége [antikvár]

Ha éjszakai utazás után a vonaton fölébredsz és szemeid napsugaras színektől és fényektől ékes tájakon pihennek, szinte elkábulsz a gyönyörűségtől. Örülsz a szépségnek, örülsz a zöldelő mezőknek, az árnyas fáknak, a tovaillanó pataknak, örülsz a madaraknak, az állatoknak, a dolgos embereknek. Örülsz az életnek. Érzed, hogy hatalmas természeti erők feszülnek fényben és árnyban, színekben és vonalakban; növényekben, állatokban és emberekben. És benned is. Erő buzog föl érzéseidben, vágyaidban. Örömtől repeső lelked szárnyalásában. Az egész mindenségben. A lét tengerében. De mi is ez a lét? Ismerjük a szót. Számtalanszor használjuk, de gondolunk-e tartalmára, mélységére és kiterjedésére ? A szavak olykor csak puszta szavak. Üres hangképek. A szokás és az utánzás adja szánkba azokat...