Bővebb ismertető
Édesanyánk az egyház című kötet harmadik része a szentmiséről szól. Ennek szövegét azért adom közre külön kiadásban, mert egyrészt sokan hallgatták vasárnaponként szentbeszéd formájában: másrészt ezzel is fel szeretném hívni a figyelmet arra az örvendetes reformra, mely újból a hívek lelkiéletének központjává tette a szentmisét. Az anyanyelven mondott liturgikus imák és a hívek felé néző ún. "szembe miséző oltár" élő közelbe hozták az áldozatot bemutató egyházat. Amilyen mértékben megszűntek az elkülönítést szimbolizáló elemek, például a szentélyt a hajótól elválasztó rács vagy a latin nyelvű szöveg, olyan mértékben valósult meg a Vatikáni Zsinat szándéka: "A hívek Királyi papságuk erejében cselekvően vegyenek részt a liturgikus cselekmények bemutatásakor." Ma, amikor mindenki az egyház megreformálásáról beszél, meggyőződésem, hogy most a legnagyobb és legelső feladat, hogy legyen az egyháznak magukat a szentmisében felajánló papjai és hívei. A belső reformnak ők lesznek hiteles apostolai.