Az oltáriszentség imádása [antikvár]

Imádásra vagyunk teremtve. Isten mindent megadott nekünk ahhoz, hogy elismerjük nagyságát és fenségét, szemléljük szépségét, örvendjünk annak, hogy ő valóban a mindenható Isten, a mi Teremtőnk, Atyánk és az Ő Fiában, Jézusban a mi Megváltónk. Ám az imádás, amire rendeltettünk, itt a földön fáradozással és tanulópénzzel jár. Szívünkben ugyan ott rejtőzik az imádás ösztöne, ösztön, ami képes térde kényszeríteni minket mindenféle szörnyű isteni karikatúra előtt is. A Jelenések könyvében említett fenevadaknak is megvannak a maguk imádói: A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. Gel 13,8) Nem érzünk-e gyakran kísértést arra, hogy életünket e világ fenevadjainak szenteljük? A pénznek, erőnek, hatalomnak és az erőszaknak ezerszám akad imádója. Imádásra vagyunk teremtve, de az imádásnak ezt az ösztönét nevelni kell önmagunkban. Meg kell tanulnunk felismerni azt, akit már itt a földön és majd örökké imádnunk kell: a Bárányt, akit leöltek: -5 —