Az önmagunkra találás boldogságáról [antikvár]

Emmanuel Jungclaussen bencés szerzetes, egyike azon keveseknek, akik számára még fontos az egész. Az eget és a földet összekötő elem utáni kutatása végett beutazta a fél világot. Élete eközben olyan folyammá duzzadt, amelybe sok vallás hagyománya áramlott bele, európai és Európán kívüli: a középkori nyugat misztikája éppúgy, mint Görögország ortodox kolostorainak kifejezési formái és egy japán zen-mester tanai Tokióban. Üzenetével, hogy az isteni igazság minden nagy vallásban felragyog, nemcsak keresztényeket szólít meg, hanem muzulmánokat és buddhistákat is. Ez az üzenet azért oly egyetemes, mert az élet és a természet iránti szeretet játszik benne központi szerepet. A természetben Emmanuel apát az összekötő elemet elsősorban a folyók áramló vízében találja meg, amelyek mindig is elkísérték életének állomásain. Ezért évek óta teljes tekintélyével kiáll a szabadon folyó Duna megtartásáért. A racionalitás és haszonelvű gondolkodás világában a teremtés iránti szeretet érdekében hallatja hangját e könyvvel.