Az új élet [antikvár]

Részlet: "ÚTMUTATÓ Bevezetés Az útjelző tábla, az útmutató irányt mutat és eligazítja a vándort. Meghatározott céllal helyezték el. A táblát rendszerint valamilyen mindenütt fellelhető, hétköznapi anyagból készítik, de alakja, szövege és elhelyezése révén fontos szerepet kap. Szerepe és rendeltetése nem anyagi természetéből adódik. A jelzőtábla csak akkor segít, ha olvasható és egyértelmű. Az arra járó figyelmét magára vonja, de nem köti le. Az ember örül a jelzőtáblának, tövében azonban nem telepszik le, hiszen a nyíl továbbirányítja. Az útjelzőt — sorsa miatt — senki sem sajnálja. Nem biztatja senki: Ugyan hagyd már abba szolgálatodat! A jó útjelző szilárdan áll, nem forog a széllel. Rendeltetése van, és dacol az időjárással. Addig marad a helyén, amíg el nem távolítják. Amíg áll, szüntelenül kiáltja: Ebben az irányban célhoz érsz! S végül: az útjelző társtalan, egymagában áll Ott strázsál az út szélén és szolgálja a vándorlókat, akik jönnek-mennek: mutatja nékik a helyes utat! A lelki élet útmutatója olyasféle, mint az útjelző tábla: az élet rögös útját járó vándort szolgálja. A jézusi élet döntéseiben és választásaiban nyújt segítséget. Irányt mutat, hogy miként valósítható meg Isten akarata minden dologban. Rendeltetését Attól kapta, Akihez elirányít, Aki azt mondta magáról: „Én vagyok az út,"