Az Úr Siona vagy a keresztyén egyház 19 száz éves történelme [antikvár]

Részlet a könyvből:ELSŐ IDŐSZAK. Az első pünkösd innepétől Nagy Konstantin császárig. (30-324. Krisztus szül. után.) I. Az apostoli kor.Hogy eljött az idők teljessége, Bétölt minden szentek reménysége!" Így énekeltek apáink, s így énekelünk mi egyik karácsonyi énekünkben, azt akarván ezzel kifejezni, hogy Isten a kellő időben elküldötte egyetlen fiát e világra, hogy tanítása, példája, szenvedése, halála s feltámadása által a bűnös emberiséget a sötétségből a világosságra, a kárhozatból az üdvre vezérelje. Azoknak egyesületét, akiket Krisztus a sötétség fiai, vagyis a zsidók és pogányok közül időnként kihívott s az ő lobogója köré gyűjtött és gyűjt, görögösen ekklézsiának, őseink pedig magyarosan egyháznak nevezték. Az ily értelemben vett egyháznak történetét kívánjuk mi itt olvasóinkkal a főbb vonásokban megismertetni. Az egyháztörténelem kezdete az új-testamentomban foglaltatik. Az evangéliumok elbeszélik az egyház alapítójának, Jézusnak születését, a Jordánba történt bemeríttetését, vagyis megkereszteltetését, a messiási pályára való fellépését, azon való csodás működését, tanítását, majd hogy miként hívta maga mellé első tanítványait, megígérvén már ekkor nekik, hogy közönséges halászokból emberek halászaivá, az evangélium hirdetőivé, a bűnös emberek megtéritőivé teszi őket.