Az úrral járjunk! [antikvár]

Részlet: Tulajdonképpen gyászoló gyülekezet vagyunk mi most. Koporsó mellől, temetésről jöttünk. Az elmúlt éjszaka eltemettük a nagy halottat: az 1945-ik súlyos esztendő. Sok szűl fűzött bennünket az eltemetett esztendőhöz. Kevés öröm és sok bánat, kevés bizakodás és reménykedés, de annál több csüggedezés és kétségbeesés, - mindig aszerint, hogy az elmúlt évben és általában a múltban, de nemcsak a múltban, hanem a jelenben és a jövőben is mit láttunk tulajdonképpeni valóságnak, létezőnek: embereket-e, dolgokat-e, eseményeket-e, vagy pedig a minden változások közepette örökké változatlan Istent.