Barázda sírjába vetett mag [antikvár]

Tloszó Erdély István piarista atyát, az e kötetbe foglalt beszédek szerzőjét, nem ismertem. Időben és térben annyira távol éltünk egymástól, hogy amikor én megszülettem, ő már a szószéken teljesített szolgálatot. Amikor Dr. Bariba Zoltán barátom, István atya sógora, megkért a szellemi hagyaték kötetbe szerkesztésével, bevallom, a lelkesedéstől nem ugrottam a nyakába. Generációm nagyképűsége velem sem tett kivételt. Arra gondoltam: mi értelme ennek? Mit tud mondani egy nem sokkal a II. vatikáni zsinat első hozzánk érkező fuvallataival egyidőben elhunyt atya az ezredvég emberének? Egy benső hang mégis azt súgta: próbáld meg. És hozzáláttam. Az aranyásók filmekben látott izgalma kerített hatalmába, ahogyan sorról sorra böngésztem a kézírásban szó szerint összegyűjtött beszédeket. Hármat sem kellett végigolvasnom ahhoz, hogy gőgös ellenérzésem füstté váljon és Erdély István atya hatása alá kerüljek. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy hallom is őt a maga eredetiségében, veretes stílusában, evangéliumi egyszerűségében és az alkalomhoz illő ünnepélyességben. A teljes anyag több ezer beszéd. Van köztük lelkigyakorlat, búcsús prédikáció, májusi ájtatosságokra szánt remek sorozat, Szent Rita, Szent Antal kilenced, mely be-